hivatalosan is. Az idén egy nappal hosszabb február után ma beköszöntött a második kedvenc évszakom (az első a nyár...nyári gyerek lévén). 15 fokkal (bevallom, az évben először az ország legszerencsésebbjei vagyunk, hisz nálunk van a legmelegebb) és borús, szomorkás idővel. Délre azonban majdnem teljesen eltűntek a felhők. Süt a nap, kék az égbolt, csicseregnek a madarak. Mozognak az ember lányának hormonjai, a zsigereimben érzem a megújulást. Mocorogni, sportolni, kimozdulni, kirándulni van kedvem és szívem szerint ezer új dologba belevágnék.

A téli morcosság kezd eltűnni az arcomról. Ezer terv van a fejemben, rengeteg ötlet és megvalósulásra váró feladat. Érzem az energiát az ereimben és a tettlegességet a végtagjaimban. Várom a színeket, az első kis virágok kibújását a föld alól. Várom a napfényt, amelyből feltöltődhetek, mint egy napelem, be akarom szívni az utolsó napsugarakat is. Színeket akarok...sárgát, pirosat, kéket és zöldet! Az aranyeső első bimbóinak, majd a kibúvó aranycseppeknek akarok örülni. És a jácint imádnivaló, mindent belengő illatának. A rózsaszín, cirmos színű tulipánoknak és a napsárga nárcisznak. Színeket akarok és ízeket! A tavasz ízeit...édes, kicsit talán még savanykás, de összességében finom és isteni ízeket akarok érezni a nyelvemen. Képkockákon akarom megörökíteni a természet és az emberek újjászületését, hogy még ősszel is emlékezhessek rá, amikor - már most tudom - újra csak azt fogom várni, hogy jöjjön a tavasz és örülhessek minden apróságnak, ami fényt hoz az életembe.

Még a snidling is újra kihajtott az erkélyen.