Fontos felismerést tettem az előző napokban...rájöttem, hogy mi az, amit tényleg szenvedélyjel csinálok és szeretem...nem...imádom! Hogy mi számomra a flow (lsd. Csíkszentmihályi Mihály írásait a flow-ról). Szervezés, beszéd és kommunikáció. Ez minden formában és mértékben. Színpad, reflektorfény, játék, emberek, néznek, izgulok, már nem izgulok, feloldódtam. Rádiózás, tv-s forgatás, filmkészítés, reklám készítés, játék a hangokkal, a hangommal. Fényképek nézegetése és álmodozás arról, egyszer én is ilyen jó képeket gyártok. Amikor a semmiből végül lesz az én szemeim, az én szűrőm alapján egy valami. Létrehozni valami igazán szépet és maradandót...valamit, ami én vagyok. Elképzeltem, ahogyan a saját időbeosztásom szerint élek, a magam ura vagyok, reggel nem kell 7kor kitápászkodnom az ágyból és rohanni a munkába, mert nem követeli meg senki. Elképzeltem, hogy saját magam irányítom, saját ötletek alapján dolgozok és én, ÉN vagyok az, aki kitalálja mi legyen és hogyan. És megvalósíthatom őket mind egy szálig. Na ezek azok a dolgok, amik engem boldoggá tesznek és amik során elfelejtek minden mást. Ezzel akarok foglalkozni és ezt akarom csinálni...mindig, most és később is. Mernem kell nagyot álmodni, különben más álmodozik helyettem és nem szeretem, ha ellopják az álmaimat, vágyaimat.