Fahéjas csiga a No Salty receptjének képén: 

Fahéjas csiga a konyhámban: 

Feladat: keresd a két kép között a hibát...Sajnos be kell vallanom valamit: egyáltalán nem értek a sütéshez, nem tudok sütni, nincs hozzá se kedvem, se motivációm, se tehetségem. Még magamnak is nehezen vallottam be, de eljött az idő, immár férjes asszonykaként, hogy nekiveselkedjek a sütik készítésének. Ma este megpróbálkoztam az első nem muffinommal, ez lett belőle. Csokis-fahéjas csiga, amit rögtön fényképezéskor átkereszteltem csokis kalácsnak, mert legalább annak jó lesz, de elsőre majdnem kidobtam a kukába. Több helyen is elcseszhettem a receptet...az élesztőnél, a tej melegségénél, a liszt mennyiségénél...stb, stb. A kelesztjük, amíg kétszeresére dagad rész nálam már el sem érkezett, mert kb nulla kelesztést tapasztaltam, szóval 1 óra múlva meguntam és elkezdtem a nyújtást, ami szintén nem sikerült téglalap alakúra (leginkább nagymagyarország alakú lett). Aztán jött a következő sokk: túl folyékony lett a töltelék...király, pedig 1 óráig fagyasztottam az erkélyen...Miután a fele töltelék betöltötte a konyha kövezetét, leragadt a tészta a nyújtódeszkára és tönkrement a szivacsom is, gondoltam a f@פm....kidobom a francba az egészet. Aztán erőt vettem magamon és szép kalács formába rendeztem, majd kisütöttem. Immáron csokis-fahéjas kalácsként mutatkozik be első saját készítésű süteményem. És utolsó.

Végeredmény: 

Elefántembrió alakú kalács maja motívummal.