szereplője voltam ma, de csak átvitt értelemben. A következő történt: megálltam vásárolni egy bolt előtt a céges autóval (de erről meg is feledkeztem), majd odajött hozzám egy egész kedves és illedelmes csöves, aki kérte, adjak neki némi aprót, mert szeretne bemenni venni valamit. Hát, volt nálam némi apró, odaadtam neki. Ő pedig hosszas ajnározásba kezdett, hogy én milyen kedves vagyok, dehát a férjem is ugyan ilyen kedves, ő is mindig adni szokott neki valami aprót éshát nem véletlen, hogy mi egymásra találtunk, merthát mind a ketten olyan rendes emberek vagyunk. Én pedig lesokkolva hallgattam, hogy ez honnan ismer engem vagy a férjem? Ő is észrevehette ezt, mert heves magyarázkodásba kezdett, hogy hát ismeri az autót, mi meg itt lakunk valamelyik házban, mert mindig itt szokott állni a kocsi is neeeem? Ja, mondom, hogy úgy, szóval kedves kollégám lenne a férjem, akinek a céges autója kölcsönben volt nálam pár napig. Áhhá! Összeállt a kép, a koldusnak pedig csak annyit mondtam, átadom az üdvözletét a "férjemnek".