Igaz nem nyár van, mégis most tűzte színpadára a Szentiván éji álom című (számomra tragikomédiára sikeredett) darabot a helyi társulat. A rendező elvont gondolkodása miatt feltételezem szegény Shakespeare forgott rendesen a sírjában...Nem azzal van a baj, ha egy rendezőnek, fotósnak, művésznek elvont az agya, mert hát valljuk be, a művészlélek kifejezés épp ezért született meg - de hogy ezt rá is kell erőltetni szegény nézőkre?! A darab nyitóképében olyan füst volt a színpadon, hogy nem is láttam hányan vannak fent...3 vagy 4 nejlonba bugyolált emberalak egy bazivastag kötelet cipelt át a színpadon, a végén nem volt semmi...értelmét nem találtam, sehogy nem kapcsolódott a darabhoz a kis játékköz. Nálam már itt elvágta magát az egész, ha így visszagondolok. A félidőnél (ami 2 óra hatalmas agymunkát jelent nekem, hogy megfejtsem miről is van szó és felfogjam a történetet a félmondatokból, amiben az eredeti mű csak nyomokban volt felfedezhető) járva arra gondoltam, ha most elindulunk haza, még a Való Világra épp beérünk...Egy bor vagy feles jól jött volna a szünetben. Először azt hittem, hogy vége, de aztán felocsúdtam: nem, csak szünet van...A második félidőben sem vett új irányt a sztori, sok felesleges sallang, sok nem odaillő monológ és semmi kerettörténet. A látványvilág érdekes volt és egy szuper technikai háttérnek köszönhetően a darab 70%ában esett az eső a színpadon. Ezt értékeltem, de összességében is a 10ből csak 4et kap tőlem a darab és ebbe beleszámoltam a hatalmas ötletet, amellyel a zenét és a hangázvilágot megoldották egy felemelt mini színpaddal a háttérben, a zenészek rengeteg érdekes tárgyat felhasználtak a mennydörgés, lépkedés, pofonok és egyéb "megjelenítésére".

Biztosan van, akinek tetszik és imádja, tőlem távol áll az ilyen szintű elvontság és "modernizálás", jobban örültem volna egy jelmezes darabnak, dehát ez van, ez a színház, ahol bármi bármikor megtörténhet. Még emésztenem kell ezt a 3,5 órát....