van. Mert végre nem vagyok egyedül, bár bevallom azért jó volt ez a 3 és fél nap, amikor nosztalgiázhattam a régi sihederéveim emlékével és a munkával! 

De most végre olyan emberekkel vagyok, akik nagyon nagyon fontosak nekem és akiket imádok, hiszen egyszerre ért vissza kisférjem (épen, egészségesen és megvan keze-lába) a sieléssel egybekötött messzi tréningből és a kishugom is meglátogatott 3 napra. Szóval van program és van sok-sok sztori, ölelés ésaminden, amiből feltöltődhetek a következő 1 hónapra! 

Voltunk kirándulni Keszthelyen, ettünk-ittunk kedvenc japán éttermünkben, ahol annyit magunkba tömtünk, hogy már majdnem rosszul lettünk. Volt ott édes-savanyú leves, szusi temérdek, tavaszi tekercs, szezámos csirke és általunk összeállított pirított zöldség rákkal és husival. Kókuszpuding, ananász és isteni limonádék és házi jázmin tea egy kis fadarabkával a pohár alján. Séta a mólón, fényképek, emlékmorzsák és a Balaton illata a fagyott kacsákkal.

Ma meg portyáztunk a városban, turikban :)