Mrs. Sztahanov

vagyok. Egyszerűen nem tudok lekattanni a munkáról...Pedig annyira vártam a hétvégét, amikor véééégre lehet pihenni, takarítani (mert a lakás már csatatérré alakult, pedig minden héten, azon az 1!napon megpróbálkozok az eltakarítással, rendrakással, de valahogy mindig csak a feléig jutok, aztán pedig minden újra kezdődik, és egy hét múlva megint ugyanott van minden), főzni, aludni, olvasni, magammal foglalkozni (például körmöt festeni, arpakolást feltenni, hajat szépíteni, elolvasni egy verset, egy könyvet, töltekezni...).

Egyedül azonban nincs kedvem (max. a csajos dolgokhoz), kisférjem pedig dolgozik (Mr. Sztahanov...összeillő páros). Ezek tudatában úgy döntöttem én se ülök a babérjaimon, meg amúgyis gyűjtök egy kis plusz pénzt, karácsony előtt jól jön. Ez az egyik...meg a cél, ami a szemem előtt lebeg: a csodálatos apróság, amire a plusz bevételt szántam, és még fel is tölt a pluszmunka, mert imádom amit csinálnok. Szóval felkötöttem a gatyám és belehúztam újra a sűrűjébe: pénteken munka után a másik szerelmemmel találkoztam és ütöttem el az időt este 8-ig. Aztán másnap reggel 5-től megint randi, majd délután rádupláztam. Most vasárnap hajnalban minden jóérzésű ember a meleg takaró alatt pihenteti a heti munkában megfáradt tagjait, én azonban kikacagtam a pihenést: 5-kor kelés, majd munka, majd kis alvás (hát ebből kíváncsi vagyok mi lesz...), majd protokoll ebéd szülőknél, majd újra 3 óra munka - egy jó kis muri egy bevásárlóközpontban, ahol szórakoztathatom a járókelőket (második szerelem vol....x)-, majd protokoll látogatás nagyszülőknél, rokonoknál. Csokiosztás, szórakozás, kiskutyák és fényképezés.

Az a helyzet azonban, hogy ha hétvégén nem csinálnék semmit, csak amit előre elterveztem (a szokásos háziasszonyi feladatokat) és nem lenne más dolgom, akkor 2 hét után megunnám az egészet. Sztahanovista vagyok és nekem így jó...néha azért lassítok és szétnézek magam körül...aztán újra! Ó Mr. Sztahanov, ó második szerelmem kelletek nekem!