Vannak olyan kérdések, amelyek ezzel az apró szóval kezdődnek és sosem tudunk rájuk választ adni. A minap egy fiatal lány első szerelmét érte autóbaleset. A srác 20 éves. A körülményeket nem ismerem (hol ült, be volt-e kötve, merre mentek, ki volt a hibás, hogy történt, mi történt), de igazából nem is fontos. A baleset megtörtént, az autóból egyedül ő nem szállt ki, olyannyira, hogy kómába esett, megsérült az agya és napokig nem adott jelt magáról, az életről. A kislány teljesen összetört. "Miért?" - tette fel ő is a kérdést, mint oly sokan mások is. De senki nem tudja a választ. Isten útjai kifürkészhetetlenek - tartja a mondás. Nem tudhatjuk, miért történt, mi volt ezzel a cél, mit akartak ezzel tanítani nekünk. Talán azt, hogy merjünk szeretni, mutassuk meg minden egyes nap, hogy fontos nekünk a másik, merjünk élni, használjuk ki az itt töltött időt.

Aztán a fiú több napi vegetálás után kezdett jobban lenni, levették a lélegeztetőről, beindult a pulzusa is, mindenki imádkozott és reménykedett. Aztán a fiú meghalt. El sem köszönhetett első szerelmétől, akivel már több éve boldogságban éltek. Még csak rá sem nézett még egyszer, utoljára. Nem ismertem őt, de a története mélyen megrendít. Fiatal volt még, életerős, az élet előtt, lett volna még dolga bőven, odafönt mégis máshogy döntöttek. Egyik este a barátokkal autókázni indultak, mint oly sokszor máskor, de ő már soha többé nem ment haza...:( Nyugodjék békében odafönt. Az erő most a lánynak kell, aki itt maradt, elveszítette élete egyik legfontosabb emberét, első szerelmét, akit imád és sosem fogja elfelejteni. Ezt nem lehet soha elfelejteni. Csak a kérdés ismétlődik újra és újra: Miért?