a szükséges rossz...Mindig remegő térdekkel lépek be a vizsgálati helyszínre, minden idegen: fehér ruhás emberek idegen nyelven beszélnek (és még ők vannak megsértődve, amikor saját nyelvemre lefordítom, hogy akkor most mi van???), fémes csillogású fura tárgyak szerte a rendelőben, a megalázottság érzése, amikor kinyitod a szád, leveszed a melltartód vagy felfekszel az asztalra. Annyi drámai sztorit lehet olvasni, hallani nap, mint nap a világból, hogy jogosan van beszarva az ember. "Csak egy rutin szűrés volt, de két nap múlva csörgött a telefonom: műtét lesz."  - na ezek jutnak eszembe, amikor "csak" egy rutin szűrésre érkezek. És ha találnak valamit, ha nem is vagyok egészséges? Mit fogok csinálni?

Azért én mégis elmegyek félévente, évente azokra a szükséges rossz szűrővizsgálatokra...Inkább elmegyek, mint egyszer csak fiatal korom ellenére holtan essek össze valahol, vagy már olyankor figyeljek fel a fura jelekre, amikor már szinte mindegy. Ez fontos kéremszépen, mindenki tartsa szem előtt: jobb előbb, mint később.

Én meg feltalálok egy gyorsfordító gépet, amit csak rá kell csippantani a doki arcára és máris a gépezet tolmácsolja mi a helyzet. Magyarul!