Aki kitalálta a mondást; "úgy dugnak, mint a nyulak", az nyilván valóan nem ismerte az egereimet...Lehet, hogy van olyan ember, aki irigyli őket, amiért napi 4-5 alkalommal képesek a szexre, de azért mégiscsak felháborító, hogy havonta szüli szerencsétlen egérmama az utódokat. És nem is egyet, de közülük általában csupán 1-2 éli túl a bántalmazások sorát. Hát ki is szeretné, amikor a fején futnak körbe-körbe, vagy amikor ugrálnak a hasán, netán elássák a forgács legaljára. Hát...senki, ők sem, inkább megdöglenek, mint ezt túléljék.Az az egy gondolat nyugtat, hogy a természetben ezek ugyan így viselkednének, mint itt, a természettől hermetikusan elzárt közegben.

Tegnapra akkorára dagadt az egérmama, hogy komolyan azt hittem, valami baja van. Mint egy golflabdát nyelt kis szőrgombóc, szinte vonszolta a testét. Aztán estére már könnyített magán, kipottyantott X számú trónörököst, aminek a két apa (merthogy gruppen házasság van nálunk) örült, mint egér a farkának (az egyiknek amúgy nincs meg csak a fél farka, mert egyszer kicsit összekaptak az egérlányon...aztán hamar rövidre zárták a vitát). Szülés után 1-2 órával már ketten próbálták megdönteni szegény teremtést, aki hol hagyta, hol nem. Kíváncsi vagyok hány fióka várja éhesen az egérmamát napközben ma és hány marad meg ezek közül 2 hét múlva...Amúgy az egértenyésztés nem lenne rossz biznisz (ami a számokat illeti), hiszen havi 1-2 ezret hoznak a családi kasszába, általában kajára cserélem a suhancokat. Meggazdagodni nem fogok belőlük, de legalább önfenntartók. Az apák látszik, tudják a dolgukat: meg kell húzni az asszonyt minél többször, különben nem lesz kaja a háznál!