Egy punk zenekar neve is lehetne a három betű (nem lenne meglepő és nem is csodálkoznék az a helyzet), de nem, ez most a masszív Anglia fíling már 3 napja.

Ekkora ködöt már régen láttam, 3 nappal ezelőtt amikor reggel kinyitottam a szemem és kinéztem az ablakon, azt gondoltam eltűnt a város! Kicsit fel is ébredtem hirtelen, mert mindenki tudja - az álom és a valóság ébredés után 5 perccel még nem mindig egyértelmű. A közlekedés lelassult, a látótávolság 20 méter, tejköd minden fele...50-el mehetsz maximum, nem látsz sehol semmit, két csíkot magad előtt meg néha egy-egy előtted felbukkanó fényszem-párost. Amikor hazafelé jöttem a ködben, nem vettem észre, amikor beértem a faluba! Se a házakat, se a táblákat nem láttam...félelmetes volt...

A köd egyébként a hangulatom is lehúzza...olyan, mint egy lepel; rászáll az ember szemére és szinte vakká teszi, a jó hangulatát, kedvét elveszi, a szinektől megfosztja. Anglia, én így szeretlek...illetve, bocsánat, Magyarország...

Pók kötélpálya a balkonládában: