Tegnap sikerült egy olyan csíííííípős levest készítenem, hogy még én sem tudtam megenni és még most is fáj a nyelvem, mert azon kívül, hogy csípős volt, még forró is.

Maradt fél smack levesem, amit amúgy igencsak ritkán szoktam készíteni, mert hát ugye egészségtelen nagyon...azért én mégis szeretem, néha engedélyezem. Mint tegnap is, de csak egy fél adagot. Csakhogy nem volt elég porom hozzá, mert az az előző adag megfőzésénél elfogyott, így gondoltam kiegészítem az otthoni csilis fűszerkeverékemmel. Szórófejes dobozban volt a keverék, ami kicsit már beszáradt, úgyhogy motivációként megpaskolgattam a doboz hátulját, hátha. Na itt követtem el a végzetes bűnt, a szórófej ugyanis leszakadt, bele a levesbe az egész doboz fűszerrel együtt... Gondoltam, hát ez azért mégiscsak csípős lesz, szóval gyorsan leöntöttem róla az összes levet és sima vizet öntöttem a tészta alá, visszatettem főni. Az elfogyasztásánál azonban nem igazán éreztem, hogy erről bármikor a korábbiakban leöntöttem volna a csililét, csípős volt, mint a fene! Életemben ennyire forró és csípős dolgot még nem ettem, most is zsibbad a nyelvem.

Nemrég olvastam egy cikket a paprikák csípősségéről. Az erős pista állítólag 800-as erősségű, ha az 800-as, akkor a csililevesem 8000-es volt. Még sosem fogott ki rajtam csípős dolog, a tabascot is szeretem, de ez, ez félelmetes volt, lángokat okádtam és füstölög most is az orrom!