Van, amikor jó hangulatban ébredek és nem tudom megmagyarázni, de jó kedvem van. Ez általában napsütésben és legalább 20 fokban szokott utolérni. Ilyenkor egész nap pörgök, mosolygok, energikus vagyok és ég kezem alatt a munka. Csípőset, édeset, selymeset eszek, meleg teát kortyolok. Azt hiszem elpusztíthatatlan vagyok, én, a csilis csoki.  Sárga, piros, lila, zöld!

A másik véglet, amikor bal lábbal kelek, nincs is kedvem kibújni az ágyból, mert köd van és 5 fok, tiszta hideg és zimankó, brrrr....És még a felső szomszéd is Bárány Attilával és "nyomjátok büdös kurvák"-kal ébreszt fél 8-kor, amikor elég lett volna 9-kor kinyitnom álmos szemeimet. Nincs kedvem dolgozni menni, inkább otthon olvasnék egy izgalmas regényt a meleg takaró alatt. Finomakat főznék, fűszereset és keményet, mint amilyen a kedvem is, hozzá egy pálinka, mely megmelegítheti megkeményedett szívem egy pillanatra, amíg a torkomat el nem éri... Odabújok kisférjemhez, akinek érzem illatát, beszívom jó mélyen magamba, elraktározom későbbre is. Megsimogatja hajam, magához szorít és nem szól semmit, csak hallgatjuk, ahogy ver a szívünk. Munka után - ahová mégis el kellet mennem akaratom ellenére - néha együtt csináljuk a semmit és közben mégis számomra nagyon fontos dolgot csinálunk; megnyugtatjuk, feltöltjük egymást. Szürke, fekete, barna, kék...világoskék, narancs, sárga, vörös!