Azt mondják, ha bámulod, vagy játszol vele, be fogsz éjjel pisilni. Azt is mondják, hogy aki játszik vele, megégetheti magát. A tűz mégis mindennapjaink része...és mégis sokat játszunk vele.

Most, hogy jön a tél, megint egy kicsit közelebb kerültünk a tűzhöz, hiszen kell valami, ami felmelegít...Begyújtani a kandallóba, tüzet rakni és érezni az fa égő illatát, a parázs melegét, a tűz játszó, táncoló lángjait nézni és belemerülni...azt hiszem ez az, amikor újra érezzük: nemsokára karácsony lesz, nemsoká lehullik az első hó, inni akarunk egy meleg teát, egy forralt bort, össze akarunk bújni a takaró alatt és érezni akarjuk a tüzet. Nem csak azt, ahogy melegíti bőrünket, arcunkat, de azt is, ahogy belülről perzseli lelkünket.

A tűz látszik rajtunk...kipirosodik arcunk, lelkesedünk, csillog a szemünk, de belül is érezzük, talán ezt érezzük legjobban; táncolni támad kedvünk, szerelmesek vagyunk, vonzódunk a másikhoz, meg akarjuk ölelni, csókolni, hozzá akarunk bújni - boldogok vagyunk. A szemünkben ott táncol egy kicsi láng, amelyről reméljük: soha nem alszik ki!