Hát most írhatnék az emberekről is, merthogy mondják: "nagy az Isten állatkertje". De nem, most inkább az új lakókról, a vizesbázisról és az egértanya bővüléséről írok.

Elkészült a saját bejáratú akváriumom mindennel felszerelve. Névnapi meglepi volt kedves kisférjemtől. Van benne egy szép kő, amit Isola Belláról hoztunk magunkkal, növények, amiket a baziakváriumból telepítettünk át, fehér nagy szemcsés kavics alul és egy lyukas bújókő az úszóhólyagos pajtásoknak. Már belakták a halak; egy csiga, egy gilisztahal, egy piroshal, 4 neon és egy arany tapadóhal. A rendes nevüket nem tudom :). Eredetileg 2 piros hal volt, az egyik nem bírta a kiképzést idegekkel és már az első napon feladta a küzdelmet, egyszerűen kiugrott az akváriumból és megfulladt a paldón...szörnyű... Kicsit még kihaltnak tűnik nekem a lakhelyük, szóval még szerzek bele majd pár halat, hogy színesebb legyen a forgatag.

A halak amúgy számomra az egyik legunalmasabb állatok a világon az otthon tarthatók közül. Nem cukik, nem vágnak pofákat, nem lehet velük eldumálgatni de még megsimizni sem. Csak pókerarccal úszkálnak ide-oda és tátognak...Az agyuk elenyésző, szóval feltételezem, hogy lángoló karikán nem fognak átugrálni, akárhogy is akarom...Igazából szépek és érdekes nézegetni mikor merre úsznak, hova bújnak, ékei a szobának a színesítik a teret, állítólag gazdagságot is hoznak. Remélem...

Az egértanya azonban tovább bővült. Alig két hetesek a "kicsik", de máris megérkezett az utánpótlás. Kíváncsi vagyok, hányan élik túl a túlnépesedési szaporulatot.