Birsalma, vagy birskörte, bár én ez utóbbi elnevezést még az életembe nem hallottam, de ahogy tegnap közelebbről is megvizsgáltam a gyümölcsöt, tényleg elég nehéz eldönteni, hogy melyik kategóriába tartozzon: alma vagy körte? 

Alattomos növény ez a birs, kívül szőrös, belül meg férges itt-ott. Igazából próbáltam a biológiai okokra rájönni, vajon minek rá a szőr, de arra jutottam, hogy a védelmen kívül más funkciója nemigen lehet, az pedig nem működik - ergó felesleges rá a szőr, amit baromi nehéz még szivaccsal is lemosni. A feldarabolásához minimum egy jó minőségű hóhérbárd kell, de az sem rossz, ha van, aki felvágja helyettünk a szinte már-már csonthéjas kategóriába tartozó gyümölcsöket. Nekem nem volt segítségem a témában, így most szenvedek a jobb mutató ujjam bedagadásával és pár harci sérülést is szereztem. Miután a darabolás és megmosás okozta sokkon túlestünk, a többi már gyerekjáték. Az elkészítés baromi egyszerű, egyáltalán nem tart sokáig és nem is drága, ráadásul sokáig eláll és nagyon finom, illetve egészséges is, már ha benne hagyjuk a héjat, amiben rengeteg a pektin.

Az almák, itt még egyben várják, hogy leszőrözzem őket.

Elhullott a férgese...ez mind ment a komposztba.

Picit ellepte a víz a birs darabokat, kb. 15 perc alatt puhára főtt.

Tettem bele citromlevet és "forralt bor fűszereket" (szegfűszeg és fahéj) is az íz kedvéért, plusz cukrot, majd turmixgéppel leturmixoltam az egészet, miután leöntöttem a felesleges levet. Ez lett belőle, bébipapi.

Egy laza 1,5 órás kavarással egybekötött rotyogás után kiöntöttem a pépeket a formákba. Diótöréshez kaptam segítséget kisférjemtől is, aki még a masszába nyomkodásban is részt vett :). Most már csak várni kell 1-2 hetet és már fogyasztható is a téli csemege (az egy hetet talán megéri az egyikük, de addig is nehezen fogom kibírni a várakozást...).