a legjobb orvosság. Mondják a nagyok, és azt gondolom igazuk van. Tegnap annyit nevettem, mint már régen ezelőtt ilyen rövid idő előtt. Csak azt nem tudom még most sem, hogy "ki találta fel a tangát"? :) 

Egy számomra szinte idegen társasággal találkoztunk tegnap - az apropó pont az volt, hogy kicsit beépüljek végre én is férjem kis társaságába. Szerintem valamelyest ez sikerült is, mert kedvesen fogadtak és abszolut nyitottan, feszengés nélkül nevettük végig a 2 órát, ami alatt annyi nevetőráncom alakult ki, hogy lassan be kell szereznem ez ránctalanító szérumot, mert ez nem állapot...:). A celebeket nem is értem amúgy, mert sokan nem is mernek nevetni, vagy mimikákat sem igen látunk az arcukon - féltik a bőrüket a ráncosodástól. Emellett pedig szépen lassan megrohadnak a savanyú lében, amiben ülnek éveken át. Szánalmas. A nő legszebb fegyvere a mosolya, még ha ezt egyesek félnek is megmutatni. Én is így voltam sokáig, gátlásos voltam azért, mert hézagosak a fogaim, mint Madonnának. Ma már ez a szexepilem és nem is tudom elképzelni magam öreg mamiként, műfogsorral, ahol összeérnek a fogak...szerintem kérni fogom a technikustól, hogy hagyjon szüneteket, még a végén nem ismernek majd meg a rokonok...

Megfájdult a hasam a sok-sok nevetéstől este, remélem izomlázam is lesz, mert ez akkor az igazi, elfeledteti a mindennapok gondjait, bajait, amiket hordozunk, amikkel találkozunk. Nevetni jó, felszabadító!