Imádom a koncerteket és azt a zenei élményt, amelyet ezek a dallamok, az előadás nyújt. Elképzelhetetlen az egyszerű embereknek, hogy egy zenemű megkomponálása milyen nehéz és bonyolult lehet: hegedűk, zongora, gitár, cimbalom, csörgődob, hárfa - milyen hangszerek kellenek ahhoz, hogy a filmben történteket, a látottakat, hallottakat, érzéseket visszaadja az aláfestés?

Este egy 3 órás szimfonikus nagykoncerten voltam, ahol híres filmzenéket dolgoztak fel. A legtöbb dallam ismerősen csengett a fülemben: Armageddon, Robin Hood, Keresztapa, Harry Potter. Volt olyan film is, amelyet még nem láttam: A misszió vagy a Cinema Paradiso - na, hát ezeket majd pótolni kell. A dallamok teljesen olyanok voltak, mintha a filmet nézném, hallanám újra ugyan azt, érezném, amit akkor. Olyan volt, mintha egy egész része lennék én is, amikor megszólaltak a zeneművek. Csodálatos volt, elbűvöl mindig, amikor olyan emberek zenélnek együtt, akik szívvel-lélekkel teszik mindezt és imádom, amikor ismert dallamokat, akár klubslágereket írnak át vonósokra vagy egy komlett nagyzenekarra. Lelki feltöltődés volt számomra ez az este, ahol még a Karib tenger kalózainak zenéjét is meghallgattam, bár én esküszöm végig Tiesto dallamait vártam titokban, de azok most nem jöttek. Kárpótolt a vodka-martini olivával (rázva, nem keverve).

Harry Potter - ugyan ez, ugyan így

A keresztapa - örök klasszikus balalajkával (őszintén bevallom, mindig is így akartam hegedülni, de sajnos a 10 évi szorgalmas gyakorlás sem hozta meg az áhított népszerűséget).