Zumba

Leizzadt rólam a bugyim is az új sportórán, amit kipróbáltam. Csak most kezdtem, de már a kezdetek kezdetén rájöttem, hogy szerintem sosem lesz olyan jó mozgásom, mint az oktatónak, aki tartotta az órát. Tök merev vagyok és csak topogok jobbra-balra, mint egy nyomi. Na remélem, ezen majd a rutin változtat, merthát gyakorlás a tudás anyja, csak jobban megy majd pár óra után. Meg a memóriám se a régi, a hosszabb koreográfiát nem elég, hogy néha meg se tudtam csinálni, de megjegyezni is nehéz volt, hogy legalább elméletben tudtam volna...Magam védelmére mondom, hogy este 8 órakor össze-vissza ugrálni 8 óra munka után...hát, azért nem olyan könnyű, bár levezetésnek abszolut tökéletes. A kezed teljesen már szögben, irányban és ritmusban mozog, mint a lábad, ráadásul még a csípőmmel is köröznöm kellett volna - áldottam az eget, hogy anno hegedülni tanultam és nem zongorázni...

Az óra zenei összeállítása páratlan volt (Pitbull és társai, Vengaboys és hasonlók), jól kitáncoltam magam, és bevallom a legnagyobb motiváció - azon kívül, hogy vaskos pénzekért megvettem a bérletet - az oktató lány személyisége. Folyton poénkodott, pózolt, viccelődött és úgy pörgött, mint a búgócsiga, nekem is kell a cuccból, amit szed :). Összességében jól éreztem magam, csak a hülye balett tükrök ne lennének ott mindenhol, akkor nem tudatosulna bennem, hogy hótt béna vagyok.