Megismerem lassan a férfiakat...Utazás közben ugyanis hangoskönyv formájában lassan végére érek A férfi című műnek, melynek hallgatása közben sokszor magamra, magunkra, páromra, környezetemre ismertem. És válaszokat kaphattam, elgondolkozhattam azokon a kérdéseken, amiket eddig nem igazán értettem, de most már közel járok a válaszhoz! 

A férfiakhoz a hasukon át vezet az út - tartja a mondás, és nem is áll túl messze az igazságtól, mert a férfiak olyan egyszerűek, mint a faék, ha érzelmekről van szó - "fehér sasok", csupa realitás és racionalitás. Az érzelmeikhez nem értenek, vagy nem tudnak velük mit kezdeni, vagy már eleve anyuka olyan szinten elkényeztette őket még gyerekkorukban, hogy felnőtt férfiként is érzelmi nullák lesznek, nem lesznek önállóak.

A férfiak többsége nem ért a gyerekekhez vagy a nőkhöz, csak eljátsszák a nagy és erős alfahímet, aki igazából beszari, a papucsra cseréli a Martens bakancsot, amint átlépi a küszöböt. Vagy azzal álcázza EQ-ja nulla felé tendáló szintjét, hogy agresszív lesz és irányító. Vagy egy puhapöcs, ahogy a doki mondta a könyvben.

Az érzelem igenis fontos. A nőknek is és a férfiaknak is, és aki nem tudja kimutatni a másik felé, hogy mi a szitu, ott gáz lesz, le fog lépni a másik (mert igazából ő is igényli, hogy szeressék, hogy dédelgessék, hogy vigyázzanak rá és gondoskodjanak róla). Az férfiaknak merni kell szeretni. Nem nézhetik őket papucsnak érte, mert ez nem az. A papucsság az lenne, ha csicskáztatnám a másikat éjjel-nappal, az meg meg is csinálna mindent, amit kérek...az kicsit más.

Egy ölelés, egy simogatás, egy pillantás és egy puszi is sokat mondhat, néha már többet is minden szónál. Úgyhogy, ha nem vagy erős verbálisan, akkor mutasd meg!