újra gyereknek érzem magam...jó anya főztjét enni, este beszélgetni, reggel együtt reggelizni (azt, amit elém tesznek), sokáig aludni, együtt vásárolgatni, sok mindent elintézni, apával az autóról és a munkáról beszélgetni, este együtt vacsizni.

Ebédet főzni (illetve én itthon csak a kuktát játszom, véééééégre nem én főzök), ebédelni, megbeszélni az élet nagy dolgait, tapasztalatot magamba szívni, kipanaszkodni magam. Visszarepülök az időbe és néha úgy érzem; szívesen lennék még mindig gyerek, aki nem dolgozik, nem nyomják vállát súlyok, csak játszik, éli életét és nincs gondja az életben.

Csak azt tudnám, miért olyan nehéz elszakadni és kimondani néha néhány embernek, amit ki akarok de szinte sose tudok: szeretlek. Tudják és érzik, mondogatni mégse szokás, pedig néha rá kéne kényszerítenünk magunkat, mert amennyire mi szeretnénk hallani, másoknak is ugyan annyira jól esne.