Reggeli után egy gyors kört mentünk a marketben, ahol próbáltunk portékákat becserkészni a maradék pénzünkből.

Áruk: 2 olasz nadrág, 2 nyári ruha, 2 körömlakk, 1 szemspirál, 1 körömdíszítő kő szett, narancs lekvár, hűtőmágnes, limoncello.

Hazafelé a menetrendet próbáltuk megkeresni, hogyan menjünk ki a reptérre, de a buszoknak nincs errefelé ilyesmilye. Valamikor jön - óránként (hogy negyedkor vagy háromnegyedkor...az mindegy - nekik). Rájöttünk ez azért van, mert sose lehet tudni épp mi zajlik a városban, ahol nincsenek jelzőlámpák, rendőri irányítás vagy bármi ilyesmi, mindenki megy, amerre lát...A reptéren se motoztak meg, annyira szigorú ellenőrzés sem volt, mint befelé. Rájöttem, hogy valószínűleg már paranoiás voltam így a 8.napon, mindenkiben azt néztem vajon kinél lehet egy bomba vagy egy macséta, amit mindjárt kiránt a ruhája alól és kaszabolni kezd vele. Tetézte ezt, hogy a gépünkkel utazott egy nagydarab fura ruhás fickó, aki szerintem valamilyen törzsi vezető lehet Afrikában...voltak még különböző nemzetiségűek, rockerek, idősek és ártatlan csillogó szeműek is, akikről szintén bármit el tudtam képzelni. A fantáziám nagyon élénk, szóval nem kell félteni, szinte rettegtem a gépen egészen addig, amíg le nem szálltunk.

A repülő, mint megtudtuk, 9000 méter magasságban repül és nagyjából 800-900 km/h sebességgel száguld végig az égbolton (na ezért nem értem el soha a csíkot a földön futva kiskoromban!).

A hazatérés felemelő volt, megnyugodtam, hogy végre magyar földön vagyok újra. És a földön állok!!! :)