Vacsorára eltökéltük: mi tengeri finomságokat kóstolunk ma meg, hiszen mégiscsak egy tengerparti városban vagyunk, kikötő és halpiac is van, sok finom friss fogással szolgálnak a napi zsákmányból.

Egy közeli étterem mellett tettük le voksunkat, ahol menüben kínálták a tengeri mindent. Előétel: tésztaféleségek, főfogásként pedig grillezett tintahal, kardhal vagy scrampi (=rák). Na mi úgy döntöttünk, hogy biztos ami biztos alapon egy menüt kérünk tengeri mindenekből és válogatunk az étlapról hétköznapibb ízeket. A tészta paradicsomos, fokhagymás, kardhalas spagetti volt parmezánnal. Na ez egész finom volt, az én ízeimhez képest elég fűszertelen. A másik tésztaétel paradicsom szószos, fokhagymás, borsos, füstölt sonkás metélt volt sajttal. Hát, nem is kell mondanom, elég hamar cserére került sor közöttünk. A főfogás: grillezett rák zöld salátaágyon. Na gondoltam milyen menő kaja már ez, hát azt gondolom egye meg az, akinek van hozzá elég gusztusa, hogy ilyen undorítóságot letuszkoljon a torkán (vagy akinek nincs szagló vagy ízlelő szerve…vagy akinek nagyon sok pénze van és ezzel akarja megmutatni, de akkor egy barom). A rákokat egészben (!!!) hozták ki a tányéron, amikor letette a pincér majdnem felugrottam az asztaltól, azt hittem kimásznak a tányérból. A lábaik égnek meredeztek és villogtatták rám a hőtől kifolyt borsszemüket. A csápjaikról már nem beszélek, mert majdnem az orromhoz értek, amikor megszagoltam az ételt. Nekem kell megpucolni? Most komolyan? Te jó ég, megfogni is alig mertem…próbáltam villával, késsel, végül kézzel, mert máshogy nem ment. Már a kipáncélozásnál is forgott a gyomrom és nyeltem a könnyeimet is, hogy ekkora barom vagyok, hogy ilyen szart rendeltem ennyi pénzért…Próbáltam letuszkolni a torkomon, elvégre miattam jöttünk ide, de nem ment, mert amikor a számhoz ért megszagoltam. A disznóperzselés és a csirkekopasztás vegyes szaga egy kis 1000 éves faszenes grillező vasrácsaira odaragadt legalább 20 féle megkövesedett maradvánnyal vegyülve. Ez csapta meg az orrom és még szerencse, hogy mellettünk egy nagy leander volt, legalább tudtam, ha kell, van hova fordulnom. Szerencsére nem kellett, gyorsan tálat cseréltünk, addigra én 3 rákot megszabadítottam páncéljától, az egyik fejéből zöld trutyi folyt ki (az agya??? nem tudom). Hát én még ilyen borzalmat az életben nem láttam és nem is ettem…maradok a pizzánál, bár a tegnapi bivaly mozarella is megtette áldásos tisztító hatását szervezetemre, de attól még a pizza, az mindig is pizza marad.