Taormina – I love you! Ma ellátogattunk ebbe a csodálatos hegytetőre épült középkori hangulatú olasz városkába. A buszsofőr ma sem volt szívbajos, amikor a szerpentinen kanyarogtunk felfelé azon a két sávos úton, amin a busz is alig fért el. Balra szakadék és tenger, jobbra sziklafal (a tükör szinte súrolta a falat a hajtűkanyarokban). Ezek a sofőrök egyébként nagyon látványos produkciókra képesek, cirkuszban kéne mutogatni az ilyet (itt a jogsi mellé mutatványos igazolvány is szükséges lehet…).

Taorminában sok templom, várrom, romos épület, macskaköves utca, pici utca, pizzéria, szálloda és egy teatro greco is van (ami egyébként római, csak a görögök „felújították” J). Az útikönyvünk sétaútvonalát követve elmentünk megnézni a templomokat, a tereket, szobrokat, szökőkutakat és a színházat is, ahol ebben az évben talán nem lesz több előadás (épp bontották szét a színpadot és a nézőteret is, marad a régi, megszokott, hegy tetején álló romos teatro). Káprázatos a kilátás az Etnára (aminek mára havas lett a teteje!) és a tengerre is. Hajdanán nagy kakasviadalokat és gladiátorharcokat tarthattak itt (jó, az elsőt csak viccnek szántam, bár kakasból ma is volt arrafelé egynéhány). A színház felé vezető szűk kis utca tele van kacatot áruló boltokkal, ahol az etnáról származó lávából faragott Szűz Máriától elkezdve az I love Taormina feliratú pólókon keresztül a többi turista csalogató csecsebecséig itt minden volt. A boltok a főutcán Louis Vuitton (eredeti) táskákat, Guess szemüvegeket és olasz ruházatot kínáltak elég borsos áron, az éttermekben is elég szépen mérték a kávét (4-5 euró az espresso). Az összes helyi látványosság felkutatása után az éhségünk csillapítása után kezdtünk kutatni, a megfejtést egy kieső utcácskában találtuk meg, a kis helyi étteremben Catania szintű pizza árakkal találkoztunk. Miután tele lett a pocakunk, lesétáltunk a siklóig, melyre retúr jegyet váltottunk, a város aljába, a tengerpartra, a kikötőig vitt minket a levegőben száguldó kis kabin. Nem sok sétával eljutottunk Isola Bellára, mely az előzetes tájékozódás alapján favorit volt nálam. Élőben is ugyan olyan csodálatos, mint képekről. A kis sziget/félsziget (attól függ mekkora a vízállás, mi ma bokáig vizes lábbal tudtunk átsétálni a partról) a város tengerpartja mellett fekszik, úgy néz ki, mint egy növényekkel borított óriási szikla, kavicsos parttal. A víz sekély, de épp elég mély ahhoz, hogy a búvárkodást kipróbálhassa az, aki még kezdő ebben. Mi kipróbáltuk.

A halak csodálatosak! Még sosem láttam ennyire szépeket ilyen közel hozzám (hát jó…az akváriumban otthon is vannak halak, de azok picik és nem ilyen szépségesek, az állatkertben meg be vannak zárva). Odaúsztak egész közel a lábamhoz, megnézhettem, szinte megfoghattam őket. Volt kicsi, nagyobb és 20-30 centis is. A sziklák körül voltak legtöbben. Csíkos, zöld, sárga, piros, kék. Fehér, fekete pöttyös és egyszínű, a mélyben, a sziklákon úszó és a felszínen cikázó. Ezer színben pompázó, a napsütésben megcsillanó vízi világ, mely bearanyozta napomat. Aztán lement a nap, a halak is lassan nyugovóra tértek mi pedig hazajöttünk pihenni a napsütéssel együtt.

PS: egy fiatalabb sofőr hozott haza minket, aki nem volt szívbajos, bár lehet ma szakított vele a nője…60-70-el tepert végig a szerpentinen, a féket az utolsó pillanatban húzta be, majd’ lefejeltem az előttem ülőt…A kanyarokat nem sikerült valami simán bevennie és kétszer lefulladt útközben. Na ez milyen sofőr???