Ma a tengerparton töltöttük a nap jó részét, lévén vasárnap van és semmi nincs nyitva, senki nem dolgozik és semmit nem lehet csinálni. Így reggeli után elsétáltunk a buszállomásra, ahol vettünk jegyeket és elmentünk a La Playa-ra. Amit persze nem tudtunk hol lehet, de a sofőr rendes volt, szólt, amikor odaértünk. Csak azt nem kérdeztük meg, mikor megy visszafelé busz…Amúgy az olaszoknál még menetrend sincs, látszik, nagyon ráérős banda ez. Amikor jön a busz, akkor jön és kész, felszállnak rá, majd leszállnak.

A tengerpart homokos és elég gyér volt, nyáron biztos sokkal nagyobb a forgalom, de legalább kellemesen elfértünk, nem volt tömegnyomor. Az öltözőbódékat már kezdték szétszedni, a napernyőknek hűlt helyük nem volt. Csak a medúzák úszkálgattak magányosan a tengerisaláták között. Meg a halak. Mert halakból van jó sok erre felé, a sekélyebb vízbe is simán kiúsznak ezek, meg a rákok és a kagylók is. Kagylóhéj rengeteg van, saláta is (nem tudom mi ez a zöld nejlonzacskónak álcázott kis élőlény, én salátának hívom, tök ugyan úgy néz ki). A mai nap tanulsága: a 30 faktoros naptejet mindenképpen el kell kenni a bőrön, akkor is, ha szórófejes (csak mert most van egy fehér zsiráf a piros hátamon). A tenger amúgy csodálatos! Kellemesen hűs a vize, zöldeskék és határtalan, folyton hullámzik, él, lüktet. Olyan, mint a repülés, benne mindenképpen aprónak és jelentéktelennek érzed magad.