Rengeteg féle sütemény és édesség van erre felé. Az olaszoknál sok olyan alapanyag van, amiért nálunk ezreket fizetnének, ezek meg „olaszosan” használják fel a dolgokat, azaz elég slendrián módon. Pisztácia és mandula érdekes cukros valamibe forgatva golyó formájában, mignonok, gyümölcsnek tűnő marcipánok, kandírozott és csokizott narancshéj…

Igazából annyira sokféle dolgot csinálhatnának azzal a sok alapanyagból, ami rendelkezésükre áll, a tárház végtelen, én biztosan nem pazarolnám el ezeket. A kiszolgálás sem túl kedves, nem olyan, mint nálunk. Itt biztosan arra mennek, hogy „na megint itt egy turista, holnap már úgysem látom, teljesen mindegy hogyan viselkedem”. A borravalót már a nyugtában felszámolják, erre külön nem kell számolnunk (fejenként két euró a kiszolgálási díj – itt így hívják. Pazar.).