Egy jó kis 3 napos jamboree az Alpokalja alján. Történelmi fesziválokból nem sok van, de Szombathelyen már sokadszorra rendezték meg idén is. Most újítások is voltak: isten szobrok, diadalív, más helyszínek és sok-sok program.

Mondjuk én eddig életemben csak kétszer voltam ezen a rendezvényen, de magával ragadó az, ahogy látjuk a gyermekes családokat, időseket felöltözve tógában, korhű ruhákban (persze ez a meleg miatt is előnyös volt idén). Jó nagy szívás volt viszont ezzel ellentétben páncélban és megnyúzott medve bőrében vonulni...nem csak nehéz, de meleg is. Persze a csúcsprogramra, a fáklyás felvonulásra megérkezett a menetrendszerű esőzés és vihar, amit megint elmosott az eső, mint minden évben. A kis apró csecsebecsékben sem volt hiány, amin csodálkoztam: azok a kis szarok, amik kb 3 napig kötik le egy gyerek mindennapjait, még mindig kelendőek, bár szerintem egy ilyen kirakodóvásáron az ember még azt is megveszi, amit tud, hogy soha nem fog használni (pl. ennek díszes példánya a nevetségesen drágára árazott, különlegesen csengő névvel ellátott megmosott és csigásan vékonyra karikázott krumpli, amit hurkapálcára fűzve sütöttek meg és árultak, kb egy langalló árában...emberek!!!! Ez csipsz, egy krumpliból!!! .... ). A sok hülyeség között még lehetett találni marionett pulit (nevetséget, hogy ez a baromság még mindig érdekli a gyerekeket...dehát, kutya, lehet sétáltatni és még csak nem is szarik a lakásba - tök tuti), favirág (drága porfogó a virág nélküli lakásokba), zsákbamacska, kézműves ékszerek, kézzel készített mindenek és persze az elmaradhatatlan töki pompos (ezt a nevet nem tudom ki találta ki...) és kürtős kalács is. Limonádé fogyott dögivel és persze a sör is, a Borok utcájáról nem is beszélve: tömött sorokban álltak nap közben az emberek, este pedig mozdulni se nagyon lehetett.

A nap mérlege: 1 mézes köcsög (ehte kézi készítés), 4 kézműves bio szappan.

Sajnos marionett pulit nem kaptam, de még zsákbamacskát se...pedig otthonra elkelt volna egy porkutya, kikötöttem volna az erkélyre, hogy elijessze a galambokat...:)