Még sosem ettem nyulat, de tegnap este megtört a jég és elfogyasztottam életem első nyúlpörköltjét. Olyan jól sikerült a bemutatkozás a pocim és a nyuszi között, hogy rögtön kétszer is szednem kellett.

Egyik kollégánk hívott meg magához minket esti vacsira, dumálgatásra, kerti ücsörgésre a meleg nyári estén és persze a jóóóóféle pálinkája megkóstolására. Mindegyik sikerült. A husit a kedvemért kicsontozták a pörihez, mert állítólag egyszer azt mondtam a házigazdának, hogy a nyuszi olyan édes, hogy nem eszem meg, ha látom, hogy az milyen része. Nincs csont - problem?

A kollégákkal nehéz néha az élet...nagy a pörgés, a hajtás, sok a munka, kevés a pihenés. Sok a feszültség, a másik pocskondiázása, háta mögött kibeszélése, megy a mutogatás és pofavágás. A másik oldal pedig a jó hangulatú iszogatás egy kellemes helyen, ahol nem a munka a téma, hanem a szex és a szar...meg a szerelem. Az "sz" betűs szavak a kedvenceink...