Ma találkoztam az exemmel, akit elég régen nem láttam...Sajnos nem jelentette be előre, hogy jön és meglátogat, ezért nem tudtam felkészülni lelkileg a nagy találkozóra.

Fura volt...az egész fura volt, mert nem is néztem már rá úgy, mint pasimra/pasira, nem érdekelt és inkább undorodtam tőle...megláttam benne azt, amit régebben is meg kellett volna látnom: igénytelen, alkoholista (4 sör másnaposságra taláncsak elég lenne...plusz az estik, amiket már nem követek nyomon...), drogos (á persze, a fű nem is drog...haha), továbbra sincs életcélja és semmi elképzelése az álmain kívül, amiket szerintem nem fog sajnos soha elérni...miért nem láttam ezt korábban? Biztos a rózsaszín köd volt a hibás...francba, pedig mennyi idegeskedést, rettegést, megcsalást...stb. meg tudtam volna spórolni...

De mindenből tanul az ember, ebből is. Egy nagyon nagy pofon volt az élettől, de már látom, hogy egy jótékony pofon volt ez, amit ma már meg kell köszönnöm.