Annyira jó érzés régi ismerősökkel találkozni, levelet kapni tőlük. Pláne, ha az illető olyan ember, akitől sokat tanultál, ellestél a munkádban vagy az életedben, akiktől bölcsebbé váltál, akik átsegítettek nehéz problémáidon vagy akik bátorítottak, amikor elkeseredtél.

Mindig könny szökik a szemembe, amikor azokra gondolok, akikkel valami miatt nem találkozhatok olyan sokszor, mint régen, pedig többször szeretnék, mint félévente...de nem tehetek mást, mint elfogadom, hogy nem lehet. Az elfogadás nagyon nehéz, főleg nekem, a makacs harcosnak, akik mindig a saját igazát keresi és aki szembeszáll a szembeszéllel is.

Szeretném újra látni őket, újra beszélni velük, tanácsot kérni tőlük és bátorítást kapni. Remélem, hogy hamarosan ez megvalósul, nagyon jó érzés lenne!