Ennyit aludtam ma nagyjából...kb 10 körül feküdhettünk le, egy mesét néztem, aztán úgy 2-ig csak tévézgettem, majd elaludtam és 5-kor megint felkeltem. Fáj a fejem, a hasam és aggódok másokért...vajon ez normális?

Az aggodalom szerintem egy teljesen normális jelenség az életünkben, hiszen mindenki aggódik, amikor nincs elég pénze, amikor megbetegszik ő, vagy valaki más. De van olyan is, aki csak úgy aggódik, folyamatos jelleggel és mindig, nincs konkrét értelme ennek, mert apróságok miatt is előtörhetnek a tünetek és nem távoznak és csak marják az agytekervényeket és a gondolatokat. A túlzott aggódás másokért (mert az ember magát nem félti) beteggé tehet, ezért tennem kéne ellene...de nem tudom hogyan kezdjek hozzá. Azt sem tudom mi idézhette ezt a tudatállapotot elő nálam, mi volt a kezdő lökés, mert régebben nem voltam én ilyen. Amikor már nagyon eldurvul a helyzet és ténylegesen átesek a ló túloldalára, akkor meg saját magam miatt kezdek aggódni, mert érzem, hogy ennek valami következménye lehet (gyomorpanaszok, szív panaszok...stb). Mert azért nem jó folyamatosan rágni magunkat mindenen és a legnegatívabb dolgokat elgondolni. Állítólag a gondolatnak teremtő ereje van, már csak ezért is kellene kordában tartani őket, hogy ne minden fele cikázzanak azok a fránya szülemények. Én próbálom, én próbálom...