Lelki szemetesláda

vagyok. Végül is ez nem negatív jelző akar lenni, mert szeretek tanácsot adni - egy esetben - ha tudok is. Amikor az ember más lelki tusájáról nyilatkozik, akkor jó, ha képben van az érzéseivel, a helyzettel. Legjobb esetben ismeri az illetőt kívülről-belülről és persze nem csak az illetőt, adott szitut is.

Nehéz és szerintem nem is tanácsos úgy beleszólni valaki életébe, ha nem a barátunknak kell segíteni. Jelen esetben nekem egy olyan helyzetben kell tanácsot adnom, ahol nem ismerem a feleket olyan jól, a kapcsolatukkal nem vagyok képben, az érzelmeket és egyik-másik írásbeli leírásából tudom...Most hogy adjon az ember így értelmes tanácsot?

A következő történt: egy pár összejött, majd eljegyzés következett (fél év után), majd "szünet" (aminek alapból semmi értelme egy párkapcsolatban, főleg, ha már úgy döntöttek, hogy összekötik az életüket - egyébként is a szünetek a szakítások előjelei, szóval tartom a véleményem, miszerint CSAK a töltött káposzta jó felmelegítve - bár őszintén szólva szerintem az se :)), majd könnyes békülést könnyes búcsú követett. Szakítottak. Nem az a baráti, kedves szakítás volt ez, mert a magyarázat hímtag részéről annyi, nem szereti úgy, mint az elején. Nem a férfiakat akarom bántani, de ez egy elég érzelemszegény hozzászólás volt a részéről. A nőtag sír, haragos, megbántott.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A fősulin volt egy óránk, ahol "megtanultuk", hogy a szeretetet és a gyűlöletet egy hajszál választja el egymástól. Tapasztalatból mondom, ez így is van. A párkapcsolatokban pedig egy idő után a 120%os égés égési sérülést okoz a szervezetben, ezért szükségszerűen 80%ra hűl, amit egyesek az érzelmek kihalásának és a szerelem elmúlásának hisznek. Ez szerencsére nem így van...nem lehet 3-4 hónapnál tovább gyomorgörccsel élni, a "szerelem" - ha ezt a rövid időszakot így nevezzük - egy idő után elmúlik. Pontosabban nem elmúlik, hanem átalakul egy sokkal mélyebb érzéssé: szeretetté, ragaszkodássá, féltéssé.

Rövid elmélet után ugrás vissza a párhoz, ahol tanácsot kéne adnom, csak nem tudok. Beszéljen vele vagy ne, haragudjon rá, vagy fogadja el a döntést...nem lehet kívülállóként jó tanácsot adni ilyen helyzetben, amikor csak az a 2 ember tudhatja pontosan mi zajlik köztük, mi történik velük. A tanács: csináld, amit az eszed diktál...

Biznisz: mekkora ötlet lenne már egy fizetős online lelki szemetesládát indítani? 100,- forint/lelki teher...lehet meggondolom...:)