A "spanyol indiánok" megtáncoltatták a budapesti közönséget szombat este. Hihetetlen, milyen emelkedett, perzselő levegőt tud teremteni egy életteli, idős hang, tele energiával és temperamentummal. Imádtam!

A kedvenc dalom nem szólt, ezért most ezt megosztom, hogy azért is :)

A bejáratnál több sötét bőrű egyén várakozott és próbált "olcsón" jegyet eladni. A jegyet is tehettem volna macskakörömbe, mert szerintem azok azért nem feltétlenül igazi jegyek voltak, de lehet csak én vagyok előítéletes :). Minden esetre sok volt a gipsy... 

A koncerten a veteránok végig franciául beszéltek, hiszen egy Franciaországban letelepedett spanyol ajkú bandáról van szó. Ez okoz sokaknál kis képzavart, hogy akkor most ezek spanyolok, mexikóiak, vagy most mi van...így már világos. Ez akkor jutott eszembe, hogy valószínűleg sokan ezt nem tudják, amikor a koncert végén felrepült a színpadra egy nagy karimás szalmakalap, tipikus Mexikó! 

Voláááárééé, Bamboléééóóó!