az olaszok bajnokok az édes semmittevésben, a délutáni szieszta és a többi olaszos, nyugodt és egyszerre pörgős életvitel is bizonyítja mindezt. Szeretnék olasz lenni, szeretnék a nyári napsütésben fürdeni, futni a széllel, biciklizni, főzni, sétálni, szeretni és szeretve lenni, aludni és sokat álmodni... Álom marad ez az édes semmittevés csupán. Az ember nem teheti meg, hogy semmit nem csinál, még akkor is csinálok valamit, amikor nem kéne semmit...amikor pici szabadidőm van, intézkedni, bevásárolni, főzni, takarítani kell, szépíteni a lakást, mosni, rohanni...édes semmittevésről még vajmi keveset hallottam. Pedig milyen jó lenne álmodozni, élni!

2 napig élvezhettem most a dolce far nientét kiscsaládom körében, jól elraktározom a lelkemben ezeket a pillanatokat, hogy amikor nem marad idő, akkor is vissza emlékezhessek rájuk!

"Édes semmittevés. Hő nyári délután.
Lankadtan lógó lombok.
Fakó lepkék, bolondok.
Nyujtózkodás az élet békessége után.

Régi verseket mondok.
Fekszem a fű között jóízűen, bután.
Nem ámúl most szemem szívdöbbentő csudán,
Nem bántanak a gondok.

Pedig szép életünk oly gyorsan elfut ám
És nemsokára tán halotti ágyat bontok
Egy őszi délután.

Keserves könnyet ontok
S elküldöm vágyamat, a végsőt és bolondot
Tűnő asszonyszemély, tűnő élet után."

(Jászay-Horváth Elemér)