Tegnap egy kirándulás alkalmával lehetőségem adódott fegyvert fogni a kezemben és lőni, célozni vele. Lőttem...elsőre kicsit félelmetesnek tűnt az a nagy puska, hogy én megfogjam, megemeljem, célozzak vele valamire és elsüssem. De aztán megtettem és újra és újra…

Ma este elmegyek fogorvoshoz. Már nem is tudom mióta készülök és arra sem emlékszem teljesen tisztán, mikor is voltam utoljára...Tudom, tudom...fél évente egyszer illene elmenni. De az a helyzet, hogy ez nálam már valamiféle beteges félelem, amit a fehér köpenyesek iránt érzek.…

kavarogtak bennem minap, amikor megjött a havim...Egyrészt megkönnyebbültem, hogy így nyugodtan elmehetek fogorvoshoz rendbe rakatni a szám, szedhetek fájdalomcsillapítót utána és nem kell annyira elővigyázatosnak lennem, nem fogok azon parázni, vajon mivel árthatok a bennem…